FÚVÓSZENEKAR

A Gyergyó című hetilap egyik 1908-as száma rövid közleményben értesít, hogy a község akkori jegyzője, Kénossy Géza fúvószenekart próbál alakítani. Valószínű, hogy az első próbálkozás nem sikerült, mert a további évekből nincsenek adataink a községi fúvószenekarról.

A fúvószenekar megalakulását az 1934-es év jelzi. Kezdeményezője Portik Zs. Ferenc, aki felkéri a község lakósságát „... ne sajnáljanak egy pár lejt és minket mind jóakaratú embereket pártfogással venni és támogatni, hogy célunkat elérhessük, a községben egy tizenhat tagból álló rézbandát alakítsunk, ami a község díszére válik, s ennek kisegítését kérjük.”

Az akkori vezetés közömbös maradt a felhívás iránt, de a polgárok részéről megkezdődött az adakozás a szükséges hangszerek megvásárlására. Alapító tagnak számított az aki legalább száz lejjel járult hozzá a zenekar létrehozásához. A száz lejen felüli hozzájárulókat dísztagoknak, a száz lejnél kevesebbet adakozókat pártoló tagoknak tekintették. Az 1934. március 14.-i jegyzőkönyv szerint összegyűlt 14 662 lej hangszervásárlásra. Így jött létre 1934-ben egy tizenhat tagú fúvószenekar. Tagjai: Ilyés Alajos, Portik Antal, Molnár Imre, Bakos Antal, Bakos Dénes, Bakos Péter, Bakos Balázs, Laczkó Angi Gyula, Laczkó Ferenc, Portik Zs. Ferenc, Nagy Lajos, Portik H. János, Hompoth István, Szabó János, Szász Ádám, Puskás Albert. Ugyancsak Portik Zs. Ferenc felkérésére lett karmester a Gyergyói Székely Földműves Fúvószenekar karnagya Molnár János, aki havi háromezer lejért vállalta a zenekar vezetését.

Első nyilvános szereplésük 1935-ben volt Remetén. Még ebben az évben a zenekar részt vett Gyergyószentmiklóson egy Gyilkostó-i kirándulással összekötött fúvószenekari rendezvényen. 1936-ban ugyancsak Gyergyószentmiklóson egy fúvószenekari vetélkedő második díjat nyert a zenekar.

1939. január 1.-én a zenekart felvették a kolozsvári székhelyű Erdélyi Magyar Dalszövetségbe. Molnár János karmester - egy rövid, 1935-1936-os időszak kivételével, amikor egy brassói Abessini nevű volt a karmester - 1942-ig vezette a zenekart.

1940. szeptember 13.-án az Észak-Erdélybe bevonuló magyar hadsereg katonáit a ditrói állomáson a remetei fúvószenekar is fogadta. Ugyancsak ott voltak 1941-ben Márton Áron püspök fogadásán Ditróban. 1944-ben Bíró Béla hadnagy levente- és cserkész parancsnok a hangszereket összeszedette a leventék részére és Rakottyásra vitette. Szerencsére a székely határőrség keretében itt katonai szolgálatot teljesítő, fúvós hangszeren játszani tudó remetei és ditrói katonák visszaszállították és így újraalakult a zenekar. Karmestere lett a budapesti származású Sebő Sándor százados, de a zenekar alapemberének számított Friedmann László nevű katona, aki a nagyváradi fúvószenekar tagja is volt.

1944 őszén a megszálló szovjet katonák a hangszerek nagy részét lefoglalták és magukkal vitték. Mindössze hét-nyolc hangszert sikerült elrejteni.

A hangszer beszerzését fa eladásból, később a tejporgyárnak a községi kultúra támogatására elkülönített pénzéből vásárolták.

1964-ig Molnár Imre vezette a zenekart, 1964-1971 között Laczkó Angi Gyula és Gál István voltak a karmesterek. 1971-1988 között Molnár Károly az együttes vezetője. Ebben az időben két alkalommal vettek részt Parajdon megyei fúvószenekari találkozón, de meghívást kaptak Csíkszereda, Gyergyószentmiklós és más helyiségekbe is. 1982-ben Bakos Károly tanár ifjúsági fúvószenekart hozott létre 21 gyerekkel. Ez a munka azért is dicséretes, mert a gyermekek zömének nem volt előzetes hangszeres ismerete, és egy év múlva 1983-ban nyilvánosan, közönség előtt léptek fel nagy sikert aratva. Az ifjúsági zenekar létrehozásában jelentős szerepe volt Ferenc József zenekari tagnak. 1988-ban az ifjúsági és felnőtt együttes egyesül és ekkortól napjainkig karmestere Bakos Károly tanár.

1994-ben a fúvószenekar alakulásának 60. évfordulóját ünnepelte, amelyen részt vettek a szomszédos együttesek is.

A fúvószenekar nagyban hozzájárult a község kultúrájának a gazdagításához, sokaknak zenei tudását fejlesztette. Jelenleg is a községben valamilyen hangszeren játszani tudó nagy részének kapcsolata volt a fúvószenekarral. Igényes és kulturált szereplésükkel, amint az alapító Portik Zs. Ferenc megfogalmazta, valóban a község díszévé váltak.


SZÍNJÁTSZÁS, KÓRUSMOZGALOM

A műkedvelő színjátszásnak gazdag hagyománya van Remetén. A XIX. század második felében alakult Polgári Olvasókör tagjai adtak elő színdarabokat a Mélik házban és utána bált rendeztek az egyesület pénzalapjának bővítésére.

Az olvasóköri színjátszás mozgatói elsősorban a Zakariás és a Kabdebó családok voltak, de az előadások előkészítésében, a darab betanításában nagy szerepet játszottak a korabeli tanítók. Az előadott darabok a sokszor lenézett népszínművek a mondanivalót esztétikailag nem maradandó módon feldolgozó művek voltak. Viszont az akkor írni-olvasni alig tudó emberek ezeket megnézve-meghallgatva a magyar szónak olyan hatását szívhatták magukba, mely a művelődés további irányai felé terelhette őket.

A század elején a Gyergyó és Gyergyói Hírlap gyakran tudósít a remetei műkedvelők előadásairól, amelyeknek megszervezésében egyre inkább belekapcsolódnak a községben rövid ideig tartózkodó mérnökök, orvosok és kisiparosok is. Jelentős volt az iskolai gyermekszínjátszás, amelynek lelkes szervezője ekkor Molnár Károlyné tanítónő volt.

A két világháború között a színjátszómozgalom fenntartója az Iparoskör. A színjátszás mellett dalárdájuk is volt. Az Iparos Dalárda szinte minden előadáson egy-egy nótával is szórakoztatta a közönséget. Az előadásaik színvonalát nem egyszer a Gyergyói Újság is dicsérte. A lap így ír 1932-ben az egyik előadásról: „... a remetei Iparoskör március 28.-án rendezte ez évben első műsoros estjét, színre hozva Molnár Ferenc Józsi című vígjátékát, ami nem remélt sikert eredményezett, annyira hogy, még a legszigorúbb kritikusok is kénytelenek voltak elismerni, hogy Remetén ennél nívósabb és szebben gördülő játékot még hivatásos színészek sem produkáltak. A rendezés első rangú technikája és a szereplők szép összjátéka folytán a darabban egymást követő tömegjelenetek filmszerűen peregtek le.”

A második világháború után a műkedvelő színjátszás a Művelődési Ház szervezésében történik. A rendszerint alkalmilag szervezett, főleg ifjakból álló színjátszó csoport mellett, a Fogyasztási Szövetkezet, az Önkéntes Tűzoltóegylet és az iskola Pedagógus színjátszó csoportjai is jelentősek voltak.

Az 1972-ben épült négyszáz férőhelyes, nagyobbítható színpaddal, öltözőkkel rendelkező Művelődési Ház kedvezőbb helyzetet teremtett a színjátszás és általában a kultúra fejlődésének.

A községi művelődési életet színesebbé tette az 1960-ban alakult és harminc évig működő tizenhat tagú vonós zenekar. Dr. Asztalos László vezetésével, igényes előadásaikkal nemcsak a község lakosságát gyönyörködtették, hanem számos zenefesztiválon is felléptek: Gyergyószentmiklós, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy, Marosvásárhely, stb. A zenekart országos harmadik díjat is nyert.

A Fráter György Általános Iskola ötven tagú kórusa ma már az Erdélyi magyar és a magyarországi kórusmozgalomban is ismert. 1990-től karmestere Trucza Árpád tanár úr.

A két világháború között a Domokos Pál Péter által kezdeményezett, a kommunista időszakban betiltott, de 1990-ben újraindult és a nagy néprajzkutató nevét viselő gyermekkórus-találkozók állandó résztvevője az iskola énekkara. 1993-ban a kórustalálkozót a remetei iskola szervezte meg. Az utóbbi öt évben sorozatosan részt vett Székelyudvarhelyen a Bárdos Lajos kórusfesztiválon, 1997-2000-ben a Marosvásárhelyen a Bárdos Lajos - Nagy István kórustalálkozókon, 2000-ben a Bárdos Lajos Nemzetközi kórustalálkozón a budapesti Liszt Ferenc zeneakadémián szerepelt nagysikerrel. Külföldi sikereit Tab, Zanárdi, Siófok, Budapest, Szentes és Biatorbágyon tartott előadásai is jelzik. 2003-ban az énekkar a szerbiai Temerinben is szerepelt.