A KEZDETEK

A gyergyóremetei iskoláról való első feljegyzés 1763-ból van, amikor a falu plébánosa Csergő Ferenc egy trivális iskoláról tesz említést, amelyik a templom mellett működött. A tanítás német nyelven folyt. Ugyanebben az évben említődik a tanító, „Scholae instructor”, akit Borbély Istvánnak hívtak. Mivel az iskola az egyháztól függött, a plébános egyúttal iskolaigazgató is volt. A tanító mellett a kántor is részt vett az oktatásban. 1818-ban említődik Laczkó József tanító és Deák Ádám kántortanító neve. A tanulók száma ekkor 160 volt. A reformkorban, 1826-ban az iskolaépületet újra építik, amelyik három tanteremből és egy tanítói lakásból állt. 1872-ben felújítják és még egy tanteremmel bővítik. 1874-ben iskola létesül Csutakfalván. Az első években egy bérbe vett magánházban folyt a tanítás. 1877-ben egy helyi lakóstól megvásárolt telken felépült az iskola.

A századfordulón a remetei iskolák súlyos gondja volt a tanterem- és tanítóhiány. Ez a helyzet kihatott a gyermekek iskolalátogatására. 1895-ben az ezerkétszázharminchét tanköteles gyermekből csak kilencszázhatvankettő járt iskolában. A község elöljárósága az iskolák helyzetének javítása érdekében az oktatási minisztériumhoz fordult. Az ügyet a gyergyói sajtó is támogatta. Az évekig tartó panasz- és kérvényezési-kampány végül eredmény hozott. Egy-egy négy osztályos iskola létesült Bernádban és Alszegben a Hadnagydombján. 1910-ben pedig megtörtént a már 1903-tól sürgetett remetei iskolák államosítása.

Ezekből az évekből említésre méltó Salló Károly és Molnár Károly igazgatók, Földes Zoltán tanítók a központi iskolától, valamint Borka Lajos csutakfalvi igazgató neve. Az iskola fejlesztés mellett tevékenységük kiterjedt a felnőtt oktatásra, gazdakörök szervezésére, kertészetre, amatőr gyermek- és felnőtt színjátszásra.

A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI OKTATÁS

Földes Zoltán (1884-1956) bár Kolozsvárt jogi doktorátust végzett, tanító lett. Évekig tanított Gyergyóremetén az első világháború előtt. Már ezalatt jelentek meg verseskötetei. A Hírnők, Pásztortűz, Vasárnap, Új Cimbora, Jóbarát, Erdélyi Tudósító munkatársa volt. Gyermekek számára írt köszöntő könyvet és iskolai használatra elkészítette Maros-Torda vármegye földrajzát. A népiskolák IV.-VIII. osztályai számára szerkesztett magyar Olvasókönyvet, amelyet 1937-ig használtak. A VI.-VII. osztályok számára Egészségtant írt. Szép prózai művei is vannak (Az endrédi leányvásár és más elbeszélések, Szívvel, Az elveszett leány). Apjának Földes Józsefnek, a csíksomlyói tanító-igazgatónak múlt századbeli jegyzeteit felhasználva adta ki didaktikus történeteit és jó tanácsait, János apó tapasztalatai címen.

A remetei oktatás helyzete gyökeresen megváltozott a két világháború között. Mikor Nagy Románia megalakult és az Erdélyi románok jóformán Erdély többi népének a megkérdezése nélkül 1918. december 1.-én kimondták Erdély csatlakozását az ó királysághoz, maga az egyesülést deklaráló gyulafehérvári gyűlés tisztában volt a vegyes lakosságú Erdély nemzetiségi problémáival. Éppen ezért határozataiban teljes nemzeti szabadságot ígért az itt lakó népcsoportoknak, amelyre a Párizsban aláírt kisebbségi szerződésben is Románia kötelezte magát. Ennek ellenére egy határozatot sem cikkelyeztek be az 1923-as, majd 1938-as román alkotmányba. Így lett a két világháború közötti Erdély magyarság történetének egyik legfájdalmasabb fejezete az iskolakérdés.

Angelescu liberális kultusz miniszter vette tervbe a magyarnyelvű oktatás államosítását és elrománosítását. Az 1924-ben kiadott oktatási törvény lehetővé tette a névelemzést, melynek értelmében az „állítólag” román származású vagy románosan hangzó nevű gyermekeket román osztályokba kényszeríttették. A törvény értelmében azok a román tanítók, akik vállalják, hogy magyar lakta területen négy évig tanítanak 50%-os fizetésemelést, különböző pótlékokat, valamint földet kapnak. Így árasztották el a szín magyar falvakat az ó királyságból jött tanítókkal, akik ugyan románul nem tudták megtanítani a gyermekeket, de arról gondoskodtak, hogy magyarul se tudjanak írni-olvasni. Elrendelték, hogy a felekezeti iskolákban öt tantárgyat románul kell tanítani. Az idősebb magyar tanárokat nyelvvizsgára kötelezték, a fiatalabbakat részére pedig a „képesítő” (capacitate) vizsgákat találták ki. A kétféle vizsgán olyan ügyesen buktattak, hogy lehetőleg hatnál kevesebbre apadjon valamelyik iskolában a tanárok száma, mert akkor az egyházak kénytelenek voltak román tanárokat alkalmazni, vagy az állam tanár hiányra hivatkozva egyszerűen bezáratta az iskolát.

Ez az állapot alakult ki a remetei oktatásban is. A rendelkezésünkre álló források szerint az iskolai dokumentumok 1920 után részben, majd egészben román nyelvűek. A román nyelvet négy tantárgy részre osztva, míg a magyart mindössze évi egyetlen jeggyel minősítve tanították. Az 1937-38-as tanévvel kezdve a remetei kisdiák már az anyanyelvét sem tanulhatta. A központi iskolánál 1928-ban a négy tanítóból még három, 1936-ban a kilenc pedagógusból már hat román anyanyelvű.

Ezekben az években az iskola igazgatója még magyar, Szabó József, aki a visszaemlékezők szerint a szűkre szabott lehetőségek között is igyekezett megtartani az iskola magyar szellemiségét. Az 1937-38-as tanévtől a bécsi döntésig az igazgatást már román tanító veszi át.

Pozitívumként említhető viszont az örökös iskolaépület hiányt megoldó épület vásárlása 1932-ben. Ekkor a községben Borszéki vagyonának egy része eladásából a község megvásárolta Novák Gyula kereskedő házát és osztálytermekké rendezte be. 1938-ban Eszenyőben létesült I.-IV. osztályos iskola.

A második bécsi döntés (1940. augusztus 30.) Észak-Erdély Magyarországhoz csatolását követő négy évben Remetén is helyre áll az anyanyelvű oktatás. Az egyház megveszi a Sáska (Dobribán) épületet, ahol két majd négy tantermet rendeztek be. 1941-ben a községtől 8 km-re levő Kicsibükk szórványtelepen is iskola létesül.

Ekkor a gyermekek oktatását 20 pedagógus végzi, amelyek közül 6 Csutakfalván és 1 az Eszenyőben tanít.

OKTATÁS A VILÁGÉGÉS UTÁN

1944-ben a német-szovjet front átvonulása, a háborút követő négy év megpróbáltatásai (anyagi nehézségek, szovjet hadifogságba hurcolt sok család tag, stb.) a remetei oktatást is megviselte. Ez főleg a tanulók rendszertelen iskolalátogatásában nyilvánult meg.

1948-ban az oktatás államosítása során a magán iskolák és a történelmi egyházak oktatási intézményei állami tulajdonba kerülnek. Mégis az általános oktatás kötelezővé tételével nőtt a tanulók létszáma és az iskolák anyagi bázisa valamelyest szélesedett.

1949-ben a Martonka nevű szórványtelepülésen, 1953-ban Csutakfalva felső részén létesült I.-IV. osztályos iskola. A község északi részén 1954-ben a Tejporgyár felépülése lehetővé tette a helység e részének infrastrukturális fejlesztését is. Így létesült a Tejporgyár mellett működő I.-IV. osztályos iskola is 1956-ban. Eleinte a gyár klubhelységében működött, 1964-ben felépült a mai négy tantermes iskola.

A remetei oktatás történetében jelentős minőségi változást hozott az 1962-63-as tanév. Füstös Károly igazgatósága alatt ekkora készült el az új két emeletes iskolaépület és indult be a középiskolai (líceumi) oktatás. Az 1973-ig működő líceumban mintegy 140 tanuló végzett és jelentős részük az ország különböző felsőfokú intézményein tanult tovább.

Az 1960-1980-as évek az oktatás anyagi-didaktikai bővítésének kora. A csutakfalvi iskolánál Szitás András, Oláh Ilona, Laczkó Elvira, a központi iskolánál Kocsis Antal, Kántor István, Bakos Levente igazgatósága idején jelentősen bővült az oktatás didaktikai eszköztára, sportbázisa, könyvtára és a működést biztosító anyagi feltételek. A község vezetés is, különösen Oláh József és Szabó Ferenc polgármestersége idején, az iskola fejlesztés fontosságát állandóan szem előtt tartotta.

Természetesen nem hallgatható el ebből az időből az oktatás néhány árnyoldala sem. Főleg 1980-tól az iskolák túlzott alárendelése a politikumnak, a nacionalizmus felerősödése, „a tanár anyanyelve a tanítás nyelve” elve alapján román anyanyelvű tanárok kihelyezése iskoláinkhoz, az ország történelmének és földrajzának, az állampolgári nevelés és osztályfőnöki órák kötelező román nyelven tartása komoly megpróbáltatások elé állították az iskolákat. Az ateizmus erőltetése pedig valóságos éket vert az iskola, egyház és szülői közösségek közé.

Az 1989-es változás új perspektívákat nyitott a remetei iskola fejlesztésben. 1991-ben a központi általános iskola felvette a FRÁTER GYÖRGY, 1996-ban a csutakfalvi általános iskola a BALÁS JENŐ nevet. Kiszélesedett az iskolák autonómiája és a vezetés demokratizmusa. Mindkét iskola korszerű számítógépekkel, rádiósítással, könyvállománnyal, modern irodatechnikai anyaggal, audio-vizuális felszereléssel rendelkezik. Külföldi kapcsolatok jöttek létre. Így a Fráter György Iskola a magyarországi Tab és Gerendás helységekkel, a Balás Jenő Iskola Hetvehely és Vál községek iskoláival, valamint a Tapolcai Bauxit RT. És a Ráckevei Bocskai Alapítvánnyal. Mindkét iskola támogatója Avully svájci község.

A közel ezer remetei óvodás és iskolás gyermekek ma mintegy hatvan tagú pedagógusközösség oktatja. 1998-ban a Fráter György Iskola megkapta a reprezentatív iskola címet, ami nem csak növeli az intézmény tekintélyét, hanem nagy lépés az iskolai autonómia kiszélesítésében is. Az iskola igazgatója 1990-től Papp Mihály biológia szakos tanár, aligazgatója 2000-től Mastaleriu Erzsébet tanítónő.